lundi 20 novembre 1989

hongrois

Egyezmény a gyermek jogairól
BEVEZETÉS

Az Egyezmény részes államai
tekintetbe véve, hogy az Egyesült Nemzetek Alapokmányában meghirdetett elveknek megfelelõen, az emberi
közösség valamennyi tagja veleszületett méltóságának, valamint egyenlõ és elidegeníthetetlen jogainak
elismerése a szabadság, az igazságosság és a világbéke alapja,
figyelembe véve, hogy az Egyesült Nemzetek népei az Alapokmányban ismételten kinyilvánították az alapvetõ
emberi jogokba, az emberi személyiség méltóságába és értékébe vetett hitüket, és elhatározták, hogy
elõmozdítják a társadalmi haladást, és hogy nagyobb szabadságban jobb életfeltételeket teremtenek,
felismerve azt, hogy az Egyesült Nemzetek az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában és az emberi
jogokról szóló nemzetközi egyezségokmányokban, meghirdették azt, és megállapodtak abban, hogy az
ezekben említett valamennyi jogot és szabadságot mindenki minden megkülönböztetés, nevezetesen faj,
szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési
vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül gyakorolhatja,
emlékeztetve arra, hogy az Egyesült Nemzetek az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában kimondták,
hogy a gyermekkor különleges segítséghez és támogatáshoz ad jogot,
abban a meggyõzõdésben, hogy a családnak a társadalom alapvetõ egységeként és valamennyi tagja
fejlõdésének és jólétének természetes környezeteként meg kell kapnia azt a védelmet és támogatást, amelyre
szüksége van ahhoz, hogy a közösségben szerepét maradéktalanul betölthesse,
felismerve, hogy a gyermek személyiségének harmonikus kibontakozásához szükséges, hogy családi
környezetben, boldog, szeretetteljes és megértõ légkörben nõjön fel,
tekintetbe véve, hogy a gyermeknek teljes mértékben felkészültnek kell lennie önálló élet vitelére a
társadalomban, valamint, hogy az Egyesült Nemzetek Alapokmányában meghirdetett eszmények, különösen
a béke, az emberi méltóság, a türelmesség, a szabadság, az egyenlõség és a szolidaritás szellemében
szükséges nevelni,
figyelembe véve, hogy a gyermek jogairól szóló 1924. évi Genfi Nyilatkozat, és a Közgyûlés által 1959.
november 20-án elfogadott, a gyermek jogairól szóló nyilatkozat kimondta, valamint az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (különösen ennek 23. és 24. cikkében), a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (különösen ennek 10. cikkében), mint a gyermekek jólét ével foglalkozó szakosított intézmények és nemzetközi szervezetek
alapszabályai és idevágó okmányai elismerték a gyermeknek nyújtandó különleges védelem
szükségességét,
figyelembe véve, hogy - amint azt a Gyermek Jogairól szóló Nyilatkozat is említi - “a gyermeknek, figyelemmel
fizikai és szellemi érettségének hiányára, különös védelemre és gondozásra van szüksége, nevezetesen
megfelelõ jogi védelemre, születése elõtt és születése után” egyaránt,
emlékeztetve a Gyermekek Védelmére és Jólétére Alkalmazandó Szociális és Jogi Elvekrõl szóló
Nyilatkozatnak, fõleg az örökbefogadás és a családban való elhelyezés hazai és nemzetközi gyakorlatának
szempontjából figyelembe vett rendelkezéseire, továbbá az Egyesült Nemzeteknek a fiatalkorúakat illetõ
igazságszolgáltatással kapcsolatos minimális szabályokat tartalmazó Gyûjteménye (Pekingi Szabályok),
valamint a Nõk és Gyermekek Szükségállapot és Fegyveres Konfliktus idején való Védelmérõl Szóló
Nyilatkozat rendelkezéseire,
felismerve, hogy a világ minden országában vannak különösen nehéz körülmények között élõ gyermekek, és
szükséges az, hogy ezeknek a gyermekeknek különös figyelmet szenteljenek,
elismerve, hogy a gyermek védelmében és harmonikus fejlõdésében minden egyes nép hagyományai és
kulturális értékei jelentõsek,
felismerve a nemzetközi együttmûködés jelentõségét a gyermekek életkörülményeinek minden országban, és
különösen a fejlõdõ országokban való javításában,
a következõkben állapodtak meg:
I. RÉSZ
1. cikk
Az Egyezmény vonatkozásában gyermek az a személy, aki tizennyolcadik életévét nem töltötte be, kivéve
ha a reá alkalmazandó jogszabályok értelmében nagykorúságát már korábban eléri.
2. cikk
1. Az Egyezményben részes államok tiszteletben tartják és biztosítják a joghatóságuk alá tartozó
gyermekek számára az Egyezményben lefektetett jogokat minden megkülönböztetés, nevezetesen a
gyermeknek vagy szüleinek vagy törvényes képviselõjének faja, színe, neme, nyelve, vallása, politikai vagy
más véleménye, nemzeti, nemzetiségi vagy társadalmi származása, vagyoni helyzete, cselekvõképtelensége,
születési vagy egyéb helyzete szerinti különbségtétel nélkül.
2. Az Egyezményben részes államok megteszik a megfelelõ intézkedéseket arra, hogy a gyermeket
hatékonyan megvédjék minden, bármely formában jelentkezõ megkülönböztetéstõl és megtorlástól, amely
szülei, törvényes képviselõi, vagy családtagjai jogi helyzete, tevékenysége, véleménynyilvánítása vagy
meggyõzõdése miatt érhetné õt.
3. cikk
1. A szociális védelem köz- és magánintézményei, a bíróságok, a közigazgatási hatóságok és a
törvényhozó szervek minden, a gyermeket érintõ döntésükben a gyermek mindenek felett álló érdekét veszik
figyelembe elsõsorban.
2. Az Egyezményben részes államok kötelezik magukat arra, hogy a gyermek számára, figyelembe véve
szülei, gyámjai és az érte törvényesen felelõs más személyek jogait és kötelességeit, biztosítják a jólétéhez
szükséges védelmet és gondozást, e célból meghozzák a szükséges törvényhozási és közigazgatási
intézkedéseket.
3. Az Egyezményben részes államok gondoskodnak arról, hogy a gyermekkel foglalkozó és védelmét
biztosító intézmények, hivatalok és létesítmények mûködése megfeleljen az illetékes hatóságok által
megállapított szabályoknak, különösen a biztonság és az egészség területén, valamint ezek személyzeti
létszámával és szakértelmével, továbbá a megfelelõ ellenõrzés meglétével kapcsolatban.
4. cikk
Az Egyezményben részes államok meghoznak minden olyan törvényhozási, közigazgatási vagy egyéb
intézkedést, amelyek az egyezményben elismert jogok érvényesüléséhez szükségesek. Amennyiben
gazdasági, szociális és kulturális jogokról van szó, ezeket az intézkedéseket a rendelkezésükre álló
erõforrások határai között, és, szükség esetén, a nemzetközi együttmûködés keretében hozzák meg.
5. cikk
Az Egyezményben részes államok tiszteletben tartják a szülõknek vagy, adott esetben a helyi szokás
szerint, a nagycsaládnak vagy a közösségnek a gyámoknak vagy más, a gyermekért törvényesen felelõs
személyeknél azt a felelõsségét, jogát és kötelességét, hogy a gyermeknek az Egyezményben elismert jogai
gyakorlásához, képességei fejlettségének megfelelõen, iránymutatást és tanácsokat adjanak.
6. cikk
1. Az Egyezményben részes államok elismerik, hogy minden gyermeknek veleszületett joga van az életre.
2. Az Egyezményben részes államok a lehetséges legnagyobb mértékben biztosítják a gyermek
életbenmaradását és fejlõdését.
7. cikk
1. A gyermeket születésekor anyakönyvezik és ettõl kezdve joga van ahhoz, hogy nevet kapjon
állampolgárságot szerezzen és lehetõség szerint ismerje szüleit, valamint ahhoz, hogy ezek neveljék.
2. Az Egyezményben részes államok gondoskodnak arról, hogy ezeket a jogokat hazai törvényhozásuknak
és a tárgyra vonatkozó nemzetközi okmányokban vállalt kötelezettségeiknek megfelelõen érvényre juttassák,
különösen akkor, ha ennek hiányában a gyermek hontalanná válna.
8. cikk
1. Az Egyezményben részes államok kötelezik magukat arra, hogy törvénysértõ beavatkozás nélkül
tiszteletben tartják a gyermeknek saját személyazonossága - ideértve állampolgársága, neve, családi
kapcsolatai megtartásához fûzõdõ, a törvényben elismert jogát.
2. Ha a gyermeket törvénytelen módon megfosztják személyazonossága alkotó elemeitõl vagy azoknak
egy részétõl, az Egyezményben részes államok megfelelõ segítséget és védelmet nyújtanak ahhoz hogy
személyazonosságát a lehetõ legrövidebb idõn belül helyreállítsák.
9. cikk
1. Az Egyezményben részes államok gondoskodnak arról, hogy a gyermeket szüleitõl, ezek akarata
ellenére, ne válasszák el, kivéve, ha az illetékes hatóságok, bírói felülvizsgálat lehetõségének fenntartásával
és az erre vonatkozó törvényeknek és eljárásoknak megfelelõen úgy döntenek, hogy ez az elválasztás a
gyermek mindenek felett álló érdekében szükséges. Ilyen értelmû döntés szükséges lehet bizonyos
különleges esetekben, például akkor, ha a szülõk durván kezelik vagy elhanyagolják gyermeküket, illetõleg ha
különválva élnek és dönteni kell a gyermek elhelyezésérõl.
2. A jelen cikk 1. bekezdésében említett minden esetben valamennyi érdekelt Félnek lehetõséget kell adni
az eljárásban való részvételre és véleményük ismertetésére.
3. Az Egyezményben részes államok tiszteletben tartják a mindkét szülõjétõl vagy ezek egyikétõl külön élõ
gyermeknek azt a jogát, hogy személyes kapcsolatot és közvetlen érintkezést tarthasson fenn mindkét
szülõjével, kivéve, ha ez a gyermek mindenek felett álló érdekével ellenkezik.
4. Amennyiben az elválasztás az Egyezményben részes állam által foganatosított intézkedés folytán
következett be, - mint a szülõk vagy egyikük vagy a gyermek letartóztatása, szabadságvesztés-büntetése,
számûzetése, kiutasítása vagy halála (ideértve azt is, ha a halál a letartóztatás folyamán következett be
bármely okból) - a részes állam, kérelemre, a szülõkkel, a gyermekkel vagy, szükség esetén valamely más
családtaggal közli a családtag vagy családtagok tartózkodási helyére vonatkozó lényeges adatokat, kivéve,
ha ezeknek az adatoknak a nyilvánosságra hozatala hátrányos a gyermek jólétére nézve. Az Egyezményben
részes államok gondoskodnak továbbá arról is, hogy önmagában az említett kérelem benyújtása ne járjon
hátrányos következményekkel az érdekelt személy vagy személyek számára.
10. cikk
1. Az Egyezményben részes államokra a 9. cikk elsõ bekezdésében foglaltak értelmében háruló
kötelezettségeknek megfelelõen, a részes államoknak pozitív szellemben, emberiességel és kellõ
gondossággal kell megvizsgálniuk bármely gyermeknek vagy szüleinek családegyesítés céljából valamely
részes államba való beutazása vagy onnan való kiutazás iránti kérelmét. Az Egyezményben részes államok
gondoskodnak továbbá arról is, hogy az ilyen kérelem elõterjesztése ne járjon hátrányos következményekkel
a kérelem elõterjesztõi és családtagjaik számára.
2. Annak a gyermeknek, akinek szülei különbözõ államokban bírnak állandó lakóhellyel, joga van, kivételes
körülményektõl eltekintve, mindkét szülõjével rendszeresen személyes kapcsolatot és közvetlen érintkezést
fenntartani. Ennek megvalósítására, valamint az Egyezményben a részes államokra a 9. cikk 1. bekezdése
értelmében háruló kötelezettségeknek megfelelõen, a részes államok tiszteletben tartják a gyermeknek és
szüleinek azt a jogát, hogy bármely országot, beleértve a sajátjukat is, elhagyják és visszatérjenek saját
országukba. Bármely ország elhagyásának joga csak a törvényben meghatározott olyan korlátozásoknak
vethetõ alá, amelyek az állam biztonságának, a közrendnek, a közegészségügynek, a közerkölcsnek,
valamint mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükségesek és amelyek összhangban
vannak az Egyezményben elismert egyéb jogokkal.
11. cikk
1. Az Egyezményben részes államok intézkedéseket tesznek, hogy megakadályozzák a gyermekek
törvényellenes külföldre utaztatását és ott-tartását.
2. Ebbõl a célból az Egyezményben részes államok elõmozdítják a kétoldalú és többoldalú
megállapodások megkötését. illetõleg a meglévõ megállapodásokhoz való csatlakozást.
12. cikk
1. Az Egyezményben részes államok az ítélõképessége birtokában lévõ gyermek számára biztosítják azt a
jogot, hogy minden õt érdeklõ kérdésben szabadon kinyilváníthassa véleményét; a gyermek véleményét
figyelemmel korára és érettségi fokára, kellõen tekintetbe kell venni.
2. Ebbõl a célból nevezetesen lehetõséget kell adni a gyermeknek arra, hogy bármely olyan bírói vagy
közigazgatási eljárásban, amelyben érdekelt, közvetlenül vagy képviselõje, illetõleg arra alkalmas szerv útján,
a hazai jogszabályokban foglalt eljárási szabályoknak megfelelõen meghallgassák.
13. cikk
1. A gyermeknek joga van a véleménynyilvánítás szabadságára. Ez a jog magában foglalja mindenfajta
tájékoztatás és eszme határokra tekintet nélküli kérésének, megismerésének és terjesztésének szabadságát,
nyilvánuljon meg az szóban, írásban, nyomtatásban, mûvészi vagy bármilyen más, a gyermek választásának
megfelelõ formában.
2. Ennek a jognak a gyakorlása csak a törvényben kifejezetten megállapított korlátozásoknak vethetõ alá,
amelyek
a) mások jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartása, illetõleg
b) az állam biztonsága, a közrend, a közegészségügy vagy közerkölcs védelme érdekében
szükségesek.
14. cikk
1. Az Egyezményben részes államok tiszteletben tartják a gyermek jogát a gondolat-, a lelkiismeret- és a
vallásszabadságra.
2. Az Egyezményben részes államok tiszteletben tartják a szülõknek vagy, adott esetben, a gyermek
törvényes képviselõinek azt a jogát és kötelességét, hogy a gyermeket e jogának gyakorlásában képességei
fejlettségének megfelelõen irányítsák.
3. A vallás vagy meggyõzõdés kinyilvánításának szabadságát csak a törvényben megállapított olyan
korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek a közbiztonság, a közrend, a közegészségügy, a közerkölcs, vagy
mások alapvetõ jogai és szabadságai védelmének érdekében szükségesek.
15. cikk
1. Az Egyezményben részes államok elismerik a gyermek egyesülési és békés gyülekezési jogát.
2. E jogok gyakorlását csak a törvényben meghatározott olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek
egy demokratikus társadalomban az állam biztonsága, a közbiztonság és a közrend, illetõleg a
közegészségügy, a közerkölcs, vagy mások jogai és szabadságai védelmének érdekében szükségesek.
16. cikk
1. A gyermeket nem szabad alávetni magánéletével, családjával lakásával vagy levelezésével
kapcsolatban önkényes vagy törvénytelen beavatkozásnak, sem pedig becsülete vagy jó hírneve elleni
jogtalan támadásnak.
2. Ilyen beavatkozás vagy támadás ellen a gyermeket megilleti a törvény védelme.
17. cikk
Az Egyezményben részes államok elismerik a tömegtájékoztatási eszközök feladatának fontosságát, és
gondoskodnak arról, hogy a gyermek hozzájusson a különbözõ hazai és nemzetközi forrásokból származó
tájékoztatáshoz és anyagokhoz, nevezetesen azokhoz, amelyek szociális, szellemi és erkölcsi jóléte
elõmozdítását, valamint fizikai és szellemi egészségét szolgálják. Ebbõl a célból a részes államok:
a) elõmozdítják azt, hogy a tömegtájékoztatási eszközök - a 29. cikk szellemének megfelelõen - a gyermek
számára szociális és kulturális szempontból hasznos tájékoztatást és anyagokat terjesszenek;
b) elõmozdítják a nemzetközi együttmûködést a különféle, hazai és nemzetközi, kulturális forrásokból
származó ilyenfajta tájékoztatás és anyagok elõállítása, cseréje és terjesztése érdekében;
c) elõmozdítják a gyermekkönyvek elõállítását és terjesztését;
d) elõmozdítják, hogy a tömegtájékoztatási eszközök különösen vegyék
figyelembe az õslakossághoz, illetõleg a kisebbségi csoportokhoz tartozó gyermek nyelvi szükségleteit;
e) elõsegítik a gyermek jólétére ártalmas információk és anyagok elleni védelmét megfelelõen szolgáló
irányelvek kidolgozását a 13. és a 18. cikk rendelkezéseinek figyelembevételével.
18. cikk
1.Az Egyezményben részes államok minden erejükkel azon lesznek, hogy biztosítsák annak az elvnek az
elismertetését, amely szerint a szülõknek közös a felelõsségük a gyermek neveléséért és fejlõdésének
biztosításáért. A felelõsség a gyermek neveléséért és fejlõdésének biztosításáért elsõsorban a szülõkre,
illetõleg, adott esetben a gyermek törvényes képviselõire hárul. Ezeket cselekedeteikben mindenekelõtt a
gyermek mindenek felett álló érdekének kell vezetnie.
2. Az Egyezményben említett jogok biztosítása és elõmozdítása érdekében a részes államok megfelelõ
segítséget nyújtanak a szülõknek és a gyermek törvényes képviselõinek a gyermek nevelésével kapcsolatban
reájuk háruló felelõsség gyakorlásához, és gondoskodnak gyermekjóléti intézmények, létesítmények és
szolgálatok létrehozásáról.
3. Az Egyezményben részes államok megtesznek minden megfelelõ intézkedést annak érdekében, hogy a
dolgozó szülök gyermekei számára biztosítsák olyan szolgáltatások és gyermekõrzõ intézmények igénybevételének jogát, amelyekre jogosultak.
19. cikk
l. Az Egyezményben részes államok megtesznek minden arra alkalmas, törvényhozási, közigazgatási,
szociális és nevelési intézkedést, hogy megvédjék a gyermeket az erõszak, a támadás, a fizikai és lelki
durvaság, az elhagyás vagy az elhanyagolás, a rossz bánásmód vagy a kizsákmányolás - ideértve a nemi
erõszakot is - bármilyen formájától mindaddig, amíg szüleinek vagy valamelyik szülõjének, illetõleg törvényes
képviselõjének vagy képviselõinek, vagy bármely más olyan személynek, akinél elhelyezték, felügyelete alatt
áll.
2. Ezek a védelmi intézkedések szükség szerint olyan hatékony eljárásokat foglalnak magukban, amelyek
a gyermek és gondviselõi számára szükséges szociális programok létrehozását teszik lehetõvé, továbbá a
fentebb leírt rossz bánásmód eseteiben hozzájárulnak a cselekmény felismeréséhez, bejelentéséhez, a
jelentés illetékes helyre juttatásához, vizsgálatához, kezeléséhez és az esetek figyelemmel kíséréséhez;
szükség szerint magukban foglalják a bírói beavatkozással kapcsolatos eljárást is.
20. cikk
1. Minden olyan gyermek, aki ideiglenesen vagy véglegesen meg van fosztva családi környezetétõl, vagy
aki saját érdekében nem hagyható meg e környezetben, jogosult az állam különleges védelmére és
segítségére.
2. Az Egyezményben részes államok hazai jogszabályainak megfelelõen intézkednek helyettesítõ védelem
iránt az ilyen gyermek számára.
3. Ez a helyettesítõ védelem történhet családnál való elhelyezés, az iszlám jog kafalah-ja szerinti
gondnokság, örökbefogadás, illetõleg szükség esetén megfelelõ gyermekintézményekben való elhelyezés
formájában. A megoldás kiválasztásánál kellõen figyelembe kell venni a gyermekek nevelésében megkívánt
folyamatosság szükségességét, valamint nemzetiségi, vallási, kulturális és nyelvi származását.
21. cikk
Azoknak a részes államoknak, amelyek elfogadják és/vagy engedélyezik az örökbefogadást, biztosítaniuk
kell azt, hogy a gyermek mindenek felett álló érdekei érvényesüljenek, és ezért
a) gondoskodnak arról, hogy a gyermek örökbefogadását csakis az illetékes hatóságok engedélyezzék,
amelyek az ügyre alkalmazandó törvény és eljárások értelmében, valamint valamennyi megbízható adat
alapján meggyõzõdtek arról, hogy figyelemmel a gyermek szüleivel, rokonaival és törvényes képviselõivel
kapcsolatos helyzetére, az örökbefogadás megtörténhet, és hogy adott esetben az érdekelt személyek az ügy
ismeretében és az esetleg szükséges felvilágosítás után beleegyezésüket adták az örökbefogadáshoz;
b) elismerik, hogy a külföldre történõ örökbefogadás a gyermek számára szükséges gondozás biztosítása
másik eszközének tekinthetõ, ha a gyermek származási országában nem helyezhetõ el gondozó vagy
örökbefogadó családban, vagy nem nevelhetõ megfelelõen;
c) gondoskodnak arról, hogy külföldre történõ örökbefogadás esetén a gyermek a hazai örökbefogadással
egyenértékû biztosítékok és szabályok elõnyeit élvezhesse;
d) megteszik a megfelelõ intézkedéseket annak biztosítására, hogy külföldre történõ örökbefogadás esetén
a gyermek elhelyezése ne járjon jogtalan haszonszerzéssel az ebben részt vevõ személyek számára;
e) az e cikkben említett célkitûzéseket esetenként két- és többoldalú megegyezések és megállapodások
megkötésével érik el, és ennek keretében minden lehetõ erõfeszítéssel gondoskodnak arról, hogy a gyermek
külföldi elhelyezését erre illetékes hatóságok vagy szervek foganatosítsák.
22. cikk
1. Az Egyezményben részes államok megteszik a megfelelõ intézkedéseket, hogy az a gyermek, aki akár
egymagában, akár apjával és anyjával vagy bármely más személlyel együtt az erre vonatkozó nemzetközi
vagy hazai szabályok és eljárások értelmében menekült helyzetének elismerését kéri vagy menekültnek
tekintendõ, megkapja az Egyezményben és más emberi jogokkal kapcsolatos vagy humanitárius jellegû
egyéb nemzetközi okmányokban, amelyekben az említett államok részesek, elismert jogok élvezetéhez
szükséges védelmet és humanitárius támogatást.
2. Ebbõl a célból az Egyezményben részes államok, amennyiben szükségesnek tartják, együttmûködnek
az Egyesült Nemezetek Szervezetének és az Egyesült Nemzetek Szervezetével együttmûködõ egyéb
kormányközi és nem kormányközi szervezeteknek azokban az erõfeszítéseiben, amelyek arra irányulnak,
hogy az ilyen helyzetben lévõ gyermekeket védjék és segítsék, továbbá arra, hogy bármely menekült gyermek
szüleit vagy más családtagjait felkutassák a családegyesítéshez szükséges adatok megszerzése céljából. Ha
sem az apát, sem az anyát vagy bármely más családtagot sem sikerül megtalálni, akkor az Egyezményben
lefektetett elvek szerint a gyermeket ugyanabban a védelemben kell részesíteni, mint bármely más, a családi
környezetétõl bármely okból véglegesen vagy ideiglenesen megfosztott gyermeket.
23. cikk
1. Az Egyezményben részes államok elismerik, hogy a szellemileg vagy testileg fogyatékos gyermeknek
emberi méltóságát biztosító, önfenntartását elõmozdító, a közösségi életben való tevékeny részvételt lehetõvé
tevõ, teljes és tisztes életet kell élnie.
2. Az Egyezményben részes államok elismerik a fogyatékos gyermeknek a különleges gondozáshoz való
jogát, és a rendelkezésükre álló forrásoktól függõ mértékben, az elõírt feltételeknek megfelelõ fogyatékos
gyermeknek és eltartóinak, kérelemre, a gyermek állapotához és szülei vagy gondviselõi helyzetéhez
alkalmazkodó segítséget biztosítanak.
3. Tekintettel a fogyatékos gyermek sajátos szükségleteire, a 2. bekezdés értelmében nyújtott segítség a
gyermek szüleinek vagy gondviselõinek anyagi erõforrásait figyelembe véve, lehetõség szerint ingyenes, és
úgy kell alakítani, hogy a fogyatékos gyermek valóban részesülhessen oktatásban, képzésben, egészségügyi
ellátásban, gyógyító-nevelésben, munkára való felkészítésben és szabadidõ-tevékenységben oly módon,
hogy ezek biztosítsák személyisége lehetõ legteljesebb kibontakoztatását kulturális és szellemi területen
egyaránt.
4. Az Egyezményben részes államok a nemzetközi együttmûködés szellemében elõmozdítják a fogyatékos
gyermekek megelõzõ egészségügyi ellátásával, orvosi, pszichológiai és funkcionális kezelésével, a gyógyítónevelés
módszereivel és a szakképzési intézményekkel kapcsolatos információk cseréjét és terjesztését,
valamint az adatok hozzáférhetõségének biztosításával lehetõvé teszik a részes államok számára, hogy
ezeken a területeken javíthassák lehetõségeiket és szakismereteiket, bõvíthessék tapasztalataikat. Ebben a
tekintetben különösen figyelembe veszik a fejlõdõ országok szükségleteit.
24.cikk
1.Az Egyezményben részes államok elismerik a gyermeknek a lehetõ legjobb egészségi állapothoz való
jogát, valamint, hogy orvosi ellátásban és gyógyító-nevelésben részesülhessen. Erõfeszítéseket tesznek
annak biztosítására, hogy egyetlen gyermek se legyen megfosztva az ezeknek a szolgáltatásoknak az
igénybe vételére irányuló jogától.
2. Az Egyezményben részes államok erõfeszítéseket tesznek a fenti jog teljes körû megvalósításának
biztosítására, és alkalmas intézkedéseket tesznek különösen arra, hogy
a)csökkentsék a csecsemõ- és a gyermekhalandóságot;
b)biztosítsák minden gyermek számára a szükséges orvosi ellátást és egészségügyi gondozást,
legfontosabbnak tekintve az egészségügyi alapellátás fejlesztését;
c) küzdjenek a betegség és a rosszultápláltság ellen, az egészségügyi alapellátás keretében is, különösen
a könnyen rendelkezésre bocsátható technikák felhasználásával, valamint tápláló élelmiszerek és ivóvíz
szolgáltatásával, figyelembe véve a természeti környezet szennyezésével járó veszélyeket és kockázatokat;
d) biztosítsák az anyák terhesség alatti és szülés utáni gondozását;
e) tájékoztassák a társadalom valamennyi csoportját és különösen a szülõket és a
gyermekeket a gyermek egészségére és táplálására, a szoptatás elõnyeire, a környezet higiéniájára és
tisztántartására, a balesetek megelõzésére vonatkozó alapvetõ ismeretekrõl, továbbá megfelelõ segítséget
nyújtsanak ezen ismeretek hasznosításához;
f) fejlesszék a megelõzõ egészséggondozást, a szülõi tanácsadást, valamint a családtervezési nevelést és
szolgálatokat.
3. Az Egyezményben részes államok megtesznek minden alkalmas, hatékony intézkedést annak
érdekében, hogy megszüntessék a gyermekek egészségére káros hagyományos szokásokat.
4. Az Egyezményben részes államok kötelezik magukat arra, hogy elõsegítik és elõmozdítják az e cikkben
elismert jog teljes megvalósításának fokozatos biztosítására irányuló nemzetközi együttmûködést. Ebben a
tekintetben különösen figyelembe veszik a fejlõdõ országok szükségleteit.
25. cikk
Az Egyezményben részes államok elismerik az illetékes hatóságok által gondozásra, védelemre, illetõleg
fizikai vagy elmeápolásra elhelyezett gyermeknek azt a jogát, hogy idõszakosan felül kell vizsgálni az említett
kezelést és az elhelyezésével kapcsolatos minden egyéb körülményt.
26. cikk
1.Az Egyezményben részes államok elismerik minden gyermeknek a szociális biztonsághoz, így a
társadalombiztosítás juttatásaihoz való jogát, és megteszik a szükséges intézkedéseket arra, hogy hazai
jogszabályaiknak megfelelõen biztosítsák e jog teljes megvalósulását.
2. A juttatásokat, amennyiben szükségesek, a gyermek és az eltartásáért felelõs személyek anyagi
erõforrásainak és helyzetének, valamint a gyermek által vagy nevében a juttatás elnyerésére elõterjesztett
kérelemre vonatkozó bármely más meggondolás alapján kell engedélyezni.
27. cikk
1. Az Egyezményben részes államok elismerik minden gyermeknek a jogát olyan életszínvonalhoz, amely
lehetõvé teszi kellõ testi, szellemi, lelki, erkölcsi és társadalmi fejlõdését.
2. Elsõsorban a szülõk, vagy a gyermekért felelõs más személyek alapvetõ feladata, hogy lehetõségeik és
anyagi eszközeik határai között biztosítsák a gyermek fejlõdéséhez szükséges életkörülményeket.
3. Az Egyezményben részes államok, az adott ország körülményeit és a rendelkezésre álló eszközöket
figyelembe véve, megfelelõ intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy a szülõt, illetõleg a gyermek más
gondviselõit segítsék e jog érvényesítésében, és szükség esetén anyagi segítséget nyújtanak, valamint segítõ
programokat hoznak létre különösen az élelmezéssel, a ruházkodással és a lakásüggyel kapcsolatban.
4. Az Egyezményben részes államok megtesznek minden alkalmas intézkedést arra, hogy a
gyermektartásdíjat behajtsák a szülõktõl vagy a gyermekkel szemben pénzügyi felelõsséggel tartozó bármely
más személytõl, saját területükön és külföldön egyaránt. Különösen azokra az esetekre figyelemmel,
amelyekben a gyermekkel szemben pénzügyi felelõsséggel tartozó személy nem ugyanabban az államban él,
mint a gyermek, a részes államok elõmozdítják a nemzetközi megállapodásokhoz való csatlakozást vagy
ilyenek megkötését, valamint bármely más, alkalmas megegyezés elfogadását.
28. cikk
1. Az Egyezményben részes államok elismerik a gyermeknek az oktatáshoz való jogát, és különösen e jog
gyakorlásának fokozatos, az esélyegyenlõség alapján való gyakorlása céljából:
a) az alapfokú oktatást mindenki számára kötelezõvé és ingyenessé teszik
b) elõmozdítják a középfokú oktatás, különbözõ, mind általános, mind szakirányú formáinak
megszervezését, és ezeket minden gyermek számára megnyitják és hozzáférhetõvé teszik, továbbá
intézkedéseket tesznek az oktatás ingyenességének bevezetésére és szükség esetén pénzügyi
segítségnyújtásra;
c) minden arra alkalmas eszközzel biztosítják, hogy bárki képességeitõl függõen bejuthasson a
felsõoktatásba;
d) minden gyermek számára nyílttá és hozzáférhetõvé teszik az iskolai és pályaválasztási tájékoztatást és
tanácsadást;
e) intézkedéseket tesznek az iskolába járás rendszerességének elõmozdítására és a lemorzsolódás
csökkentésére.
2. Az Egyezményben részes államok megtesznek minden alkalmas intézkedést annak érdekében, hogy az
iskolai fegyelmet a gyermeknek mint emberi lénynek a méltóságával összeegyeztethetõen és az
Egyezménynek megfelelõen alkalmazzák.
3. Az Egyezményben részes államok elõsegítik és elõmozdítják a nemzetközi együttmûködést az
oktatásügy területén, különösen annak érdekében, hogy megszüntessék a tudatlanságot és az
írástudatlanságot az egész világon, és megkönnyítsék a tudományos és technikai ismeretek megszerzését,
valamint a korszerû oktatási módszerek megismerését. Ebben a tekintetben különösen figyelembe veszik a
fejlõdõ országok szükségleteit.
29. cikk
1. Az Egyezményben részes államok megegyeznek abban, hogy a gyermek oktatásának a következõ
célokra kell irányulnia:
a) elõ kell segíteni a gyermek személyiségének kibontakozását, valamint szellemi és fizikai tehetségének
és képességeinek a lehetõségek legtágabb határáig való kifejlesztését;
b) a gyermek tudatába kell vésni az emberi jogok és az alapvetõ szabadságok, valamint az Egyesült
Nemzetek Alapokmányában elfogadott elvek tiszteletben tartását;
c) a gyermek tudatába kell vésni a szülei, személyazonossága, nyelve és kulturális értékei iránti tiszteletet,
valamint annak az országnak, amelyben él, továbbá esetleges származási országának a nemzeti értekei iránti
és a sajátjától különbözõ kultúrák iránti tiszteletet;
d) fel kell készíteni a gyermeket arra, hogy a megértés, a béke, a türelem, a nemek közti egyenlõség,
valamennyi nép, nemzetiségi, nemzeti és vallási csoport és az õslakosok közötti barátság szellemében tudja
vállalni a szabad társadalomban az élettel járó mindenfajta felelõsséget;
e) a gyermek tudatába kell vésni a természeti környezet iránti tiszteletet.
2. A jelen cikk vagy a 28. cikk rendelkezései semmiképpen sem értelmezhetõk úgy, hogy sérthessék a
természetes vagy jogi személyeknek oktatási intézmény-alapítási és vezetési szabadságát, feltéve, hogy jelen
cikk l. bekezdésében felsorolt elveket tiszteletben tartják, és az adott intézményekben az oktatás megfelel az
állam által elõírt minimális szabályoknak.
30. cikk
Azokban az államokban, amelyekben nemzetiségi, vallási és nyelvi kisebbségek, illetõleg õslakosságból
származó személyek léteznek, az õslakossághoz vagy az említett kisebbséghez tartozó gyermek nem
fosztható meg attól a jogától, hogy saját kulturális életét élje, vallását vallja és gyakorolja, illetõleg
csoportjának többi tagjával együtt saját nyelvét használja.
31. cikk
1. Az Egyezményben részes államok elismerik a gyermeknek a pihenéshez és a szabad idõ
eltöltéséhez, a korának megfelelõ játékhoz és szórakoztató tevékenységekhez való jogát, azt, hogy szabadon
részt vehessen a kulturális és mûvészeti életben.
2. Az Egyezményben részes államok tiszteletben tartják és elõsegítik a gyermek teljes mértékû részvételi
jogát a kulturális és mûvészeti életben, és elõmozdítják, az egyenlõség feltételeinek biztosítása mellett, a
gyermek számára alkalmas szabadidõ-intézmények, szórakoztató, mûvészeti és kulturális tevékenységek
megszervezését.
32. cikk
1. Az Egyezményben részes államok elismerik a gyermeknek azt a jogát, hogy védelemben részesüljön a
gazdasági kizsákmányolás ellen, és ne legyen kényszeríthetõ semmiféle kockázattal járó, iskoláztatást
veszélyeztetõ, egészségére, fizikai, szellemi, lelki, erkölcsi vagy társadalmi fejlõdésére ártalmas munkára.
2. Az Egyezményben részes államok törvényhozási, közigazgatási, szociális és oktatásügyi
intézkedéseket tesznek a jelen cikk végrehajtásának biztosítására. Ebbõl a célból és figyelembe véve más,
nemzetközi okmányok idevágó rendelkezéseit, a részes államok különösen:
a) meghatározzák az alkalmaztatáshoz szükséges legalacsonyabb életkort vagy életkorokat;
b) megfelelõen szabályozzák a munkaidõt és az alkalmaztatási feltételeket;
c)megfelelõ büntetésekkel vagy más szankciókkal biztosítják a jelen cikk hatékony végrehajtását.
33.cikk
Az Egyezményben részes államok megtesznek minden alkalmas intézkedést, ideértve a törvényhozási,
közigazgatási, szociális és nevelésügyi intézkedéseket, arra, hogy megvédjék a gyermekeket az erre
vonatkozó nemzetközi egyezményekben meghatározott kábító- és pszichotrop szerek tiltott fogyasztásától, és
hogy megakadályozzák a gyermekeknek e szerek tiltott elõállításában és kereskedelmében való
felhasználását.
34. cikk
Az Egyezményben részes államok kötelezik magukat arra, hogy megvédik a gyermeket a nemi
kizsákmányolás és a nemi erõszak minden formájától. Ebbõl a célból az államok hazai, kétoldalú és
többoldalú síkon különösen az alábbiak megakadályozására tesznek intézkedéseket:
a) a gyermek ösztönzése vagy kényszerítése törvénytelen nemi tevékenységekre;
b) a gyermekek kizsákmányolása prostitúció vagy más törvénytelen nemi tevékenység céljára;
c) a gyermekek kizsákmányolása pornográf jellegû mûsorok vagy anyagok elkészítése céljára.
35. cikk
Az Egyezményben részes államok hazai, kétoldalú és többoldalú síkon meghoznak minden alkalmas
intézkedést arra, hogy megakadályozzák a gyermekek bármilyen formában történõ elrablását, eladását vagy
a velük való kereskedelmet.
36. cikk
Az Egyezményben részes államok megvédik a gyermeket a jólétére bármilyen szempontból káros
kizsákmányolás bármely más formája ellen is.
37. cikk
Az Egyezményben részes államok gondoskodnak arról, hogy
a) gyermeket ne lehessen sem kínzásnak, sem kegyetlen, embertelen, megalázó büntetésnek vagy
bánásmódnak alávetni. Tizennyolc éven aluli személyek által elkövetett bûncselekményekért sem
halálbüntetést, sem szabadlábra helyezés lehetõségét kizáró életfogytiglan tartó szabadságvesztést ne
legyen szabad alkalmazni;
b) gyermeket törvénytelenül vagy önkényesen ne fosszanak meg szabadságától. A gyermek õrizetben
tartása vagy letartóztatása, vagy vele szemben szabadságvesztés-büntetés kiszabása a törvény értelmében
csak végsõ eszközként legyen alkalmazható a lehetõ legrövidebb idõtartammal;
c) a szabadságától megfosztott gyermekkel emberségesen és az emberi méltóságnak kijáró tisztelettel,
életkorának megfelelõ szükségleteinek figyelembevételével bánjanak. Különösképpen el kell különíteni a
szabadságától megfosztott gyermeket a felnõttektõl, kivéve, ha a gyermek mindenek felett álló érdekében
ennek ellenkezõje tûnik ajánlatosabbnak; a gyermeknek, rendkívüli körülményektõl eltekintve, joga van
levelezés és látogatások útján kapcsolatban maradni családjával;
d) a szabadságától megfosztott gyermeknek joga legyen igen rövid idõ alatt jogsegélyt vagy bármely más
alkalmas segítséget igénybe venni, valamint joga legyen arra is, hogy szabadságelvonásának
törvényességével kapcsolatban bírósághoz vagy más illetékes, független és pártatlan hatósághoz forduljon,
és hogy az ügyben sürgõsen döntsenek.
38. cikk
1. Az Egyezményben részes államok kötelezik magukat, hogy tiszteletben tartják és tartatják a nemzetközi
humanitárius jognak fegyveres konfliktus esetén reájuk vonatkozó azon szabályait, amelyek által nyújtott
védelem a gyermekekre is kiterjed.
2. Az Egyezményben részes államok minden lehetõ gyakorlati intézkedés megtételével gondoskodnak
arról, hogy a tizenötödik életévüket be nem töltött személyek ne vegyenek részt közvetlenül az
ellenségeskedésekben.
3. Az Egyezményben részes államok tartózkodnak attól, hogy tizenötödik életévüket be nem töltött
személyeket besorozzanak fegyveres erõikbe. Amennyiben tizenötödik életévüket betöltött, de tizennyolc
éven aluli személyeket besoroznak, az Egyezményben részes államok minden erejükkel azon lesznek, hogy a
legidõsebbek besorozásának adjanak elsõbbséget.
4. Az Egyezményben részes államok a fegyveres konfliktus esetén a polgári lakosság védelmét illetõen a
nemzetközi humanitárius jog értelmében reájuk háruló kötelezettségüknek megfelelõen megtesznek minden
lehetõ gyakorlati intézkedést a fegyveres konfliktus által érintett gyermekek védelemben és gondozásban
részesítésére.
39. cikk
Az Egyezményben részes államok megtesznek minden alkalmas intézkedést arra, hogy az elhanyagolás,
a kizsákmányolás és a durva bánásmód, a kínzás vagy a kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések
vagy bánásmód bármely más formájának, illetõleg a fegyveres konfliktusnak áldozatává vált bármely gyermek
testi és szellemi rehabilitációját és a társadalomba való beilleszkedését megkönnyítsék. Ennek a
rehabilitációnak és a társadalomba való beilleszkedésnek a gyermek egészségét, önbecsülését és emberi
méltóságát fejlesztõ körülmények között kell történnie.
40. cikk
1. Az Egyezményben részes államok elismerik a bûncselekmény elkövetésével gyanúsított, vádolt vagy
abban bûnösnek nyilvánított gyermeknek olyan bánásmódhoz való jogát, amely elõmozdítja a személyiség
méltósága és értéke iránti érzékének fejlesztését erõsíti a mások emberi jogai és alapvetõ szabadságai iránti
tiszteletét, és amely figyelembe veszi korát, valamint a társadalomba való beilleszkedése és abban építõ
jellegû részvétele elõsegítésének szükségességét.
2. Ebbõl a célból, valamint figyelemmel a nemzetközi okmányok erre vonatkozó rendelkezéseire, az
Egyezményben részes államok különösen gondoskodnak arról, hogy
a) a gyermeket ne lehessen bûncselekmény elkövetésével gyanúsítani, vádolni vagy abban bûnösnek
nyilvánítani olyan cselekmény vagy mulasztás miatt, amely az elkövetés idején sem a hazai, sem a nemzetközi jog értelmében nem volt bûncselekmény;
b) a bûncselekmény elkövetésével gyanúsított gyermeknek legalább az alábbi biztosítékokra legyen joga:
(I) mindaddig ártatlannak tekintsék, ameddig bûnösségét a törvény szerint be nem bizonyították;
(II) a legrövidebb határidõn belül közvetlenül vagy szülei, illetõleg adott esetben törvényes képviselõi útján
tájékoztassák az ellene emelt vádakról, és védelme elõkészítéséhez és benyújtásához jogsegélyben vagy
bármely más alkalmas segítségben részesüljön;
(III) ügyét késedelem nélkül illetékes, független és pártatlan hatóság vagy bíróság a törvény értelmében
igazságos eljárás során, ügyvédjének vagy egyéb tanácsadójának, valamint - hacsak különösen koránál vagy
helyzeténél fogva ez nem mutatkozik ellentétesnek a gyermek mindenek felett álló érdekével - szüleinek vagy
törvényes képviselõinek jelenlétében bírálja el;
(IV) ne lehessen kényszeríteni arra, hogy maga ellen tanúskodjék vagy beismerje bûnösségét; kérdéseket
intézhessen az ellene valló tanúkhoz, és a mellette valló tanúk ugyanolyan feltételek mellett jelenhessenek
meg és legyenek meghallgathatók, mint az ellene valló tanuk
(V) ha bûncselekmény elkövetésében bûnösnek nyilvánítják, e határozat és az ehhez fûzõdõ bármely
intézkedés ellen a törvénynek megfelelõen, jogorvoslattal élhessen illetékes, független és pártatlan felsõbb
hatóságoknál vagy bíróságnál;
(VI) díjmentesen vehessen igénybe tolmácsot, amennyiben nem ért vagy nem beszél a tárgyaláson
használt nyelven;
(VII) magánéletét teljes mértékben tartsák tiszteletben az eljárás minden szakaszában.
3. Az Egyezményben részes államok minden erejükkel azon lesznek, hogy elõmozdítsák különleges
törvények és eljárások elfogadását, hatóságok és intézmények létrehozását a bûncselekmény elkövetésével
gyanúsított, vádolt vagy abban bûnösnek nyilvánított gyermekek számára és különösen
a) olyan legalacsonyabb életkort állapítsanak meg, amelyen alul a gyermekkel szemben bûncselekmény
elkövetésének vélelme kizárt;
b) minden lehetséges és kívánatos esetben tegyenek intézkedéseket e gyermekek ügyének bírói eljárás
mellõzésével való kezelésére, annak fenntartásával, hogy az emberi jogokat és a törvényes biztosítékokat
teljes mértékben be kell tartani.
4. Rendelkezések egész sorát, így különösen a gondozással, az irányítással és a felügyelettel, a
tanácsadással, a próbára bocsátással, a családi elhelyezéssel, általános és szakmai oktatási programokkal
és nem intézményes megoldásokkal kapcsolatban rendelkezéseket kell hozni annak érdekében, hogy a
gyermekek számára jólétüknek megfelelõ, valamint helyzetükhöz és az elkövetett bûncselekményhez mért
elbánást lehessen biztosítani.
41. cikk
Az Egyezmény egyetlen rendelkezése sem érinti
a) Egyezményben részes valamely állam hazai jogszabályainak; vagy
b) az ebben az államban hatályban lévõ nemzetközi jognak a gyermek
jogai megvalósulása szempontjából kedvezõbb rendelkezéseit.
II. RÉSZ
42. cikk
A részes államok kötelezik magukat, hogy az Egyezmény elveit és rendelkezéseit hatékony és arra
alkalmas eszközökkel a felnõttek és a gyermekek széles körében ismertetik.
43. cikk
1. A részes államok által az Egyezményben vállalt kötelezettségek teljesítése területén elért elõrehaladás
vizsgálatára megalakul a Gyermek Jogainak Bizottsága, amely az alábbiakban meghatározott feladatokat látja
el.
2. A Bizottság tíz olyan magas erkölcsiségû szakértõbõl áll, akik elismerten tájékozottak az Egyezményben
említett területen. A Bizottság tagjait az Egyezményben részes államok saját állampolgáraik közül választják,
és azok személyes minõségükben vesznek részt a Bizottságban, figyelembe véve a méltányos földrajzi
elosztás biztosítását és a fõbb jogrendszereket.
3. A Bizottság tagjait a részes államok által jelölt személyek jegyzéke alapján titkos szavazással választják.
Minden részes állam egy jelöltet nevezhet meg állampolgárai közül.
4. Az elsõ választást az Egyezmény hatályba lépését követõ hat hónapon belül tartják meg. A további
választásokat kétévenként tartják meg. A választás idõpontja elõtt legalább négy hónappal az Egyesült
Nemzetek Fõtitkára írásban felhívja az Egyezményben részes államokat, hogy két hónapon belül közöljék
jelöltjeik nevét. A Fõtitkár ezután az ily módon jelölt személyekrõl betûrendes névjegyzéket készít, feltüntetve
az e személyeket jelölõ részes államokat, és a névjegyzéket megküldi az Egyezményben részes államoknak.
5. A választásra az Egyezményben részes államoknak az Egyesült Nemzetek Fõtitkára által az Egyesült
Nemzetek székhelyére összehívott értekezletén kerül sor. Az értekezleten, amelynek határozatképességéhez
a részes államok kétharmadának részvétele szükséges, a Bizottságba beválasztottnak azokat a jelölteket kell
tekinteni, akik a legtöbb szavazatot, valamint a részes államok jelenlevõ és szavazó képviselõi szavazatainak
abszolút többségét elnyerték.
6. A Bizottság tagjait négy évre választják. A tagok újrajelölés esetén újra választhatók. Az elsõ választás
alkalmával megválasztott tagok közül ötnek a megbízatása két év elteltével megszûnik. Ennek az öt tagnak a
nevét nyomban az elsõ választás után az értekezlet elnöke sorshúzás útján állapítja meg.
7. A Bizottság valamely tagjának elhunyta vagy lemondása esetén, vagy ha bármely más okból valamely
tag kijelenti, hogy nem tudja tovább ellátni feladatait a Bizottságban, az ezt a tagot korábban jelölõ részes
állam saját állampolgárai közül jelöl ki másik szakértõt a megüresedett hely betöltésére az eredeti megbízatás
lejártáig, a Bizottság hozzájárulásával.
8. A Bizottság megállapítja ügyrendi szabályzatát.
9. A Bizottság tisztségviselõit két évi idõtartamra választja.
10. A Bizottság üléseit általában az Egyesült Nemzetek székhelyén vagy a Bizottság által meghatározott
bármely más alkalmas helyen tartja. A Bizottság általában évenként ülésezik. Az ülésszakok idõtartamát
szükség esetén a Közgyûlés jóváhagyásával az Egyezményben részes államok értekezlete állapítja meg, és
módosítja.
11. Az Egyesült Nemzetek Fõtitkára a Bizottság rendelkezésére bocsátja azt a személyzetet és azokat a
berendezéseket, amelyek az Egyezmény által a Bizottságra ruházott feladatok hatékony ellátásához
szükségesek.
12. A Bizottság tagjai az Egyesült Nemzetek Közgyûlésének jóváhagyásával az Egyesült Nemzetek anyagi
eszközeinek terhére, a Közgyûlés által megállapított módozatok és feltételek szerint járandóságot kapnak.
44. cikk
1. Az Egyezményben részes államok kötelezik magukat, hogy az Egyesült Nemzetek Fõtitkárának
közvetítésével az Egyezményben elismert jogok érvényesítése érdekében elfogadott intézkedésekrõl és e
jogok gyakorlásában elért elõrehaladásról jelentést terjesztenek a Bizottság elé, éspedig:
a) az Egyezménynek az adott államra vonatkozó hatályba lépésétõl számított két éven belül;
b) ezt követõen ötévenként.
2. A jelen cikk végrehajtása során készített jelentéseknek rá kell mutatniuk az Egyezményben említett
kötelezettségek maradéktalan teljesítését gátló tényekre és nehézségekre. A jelentéseknek elegendõ adatot
kell tartalmazniuk ahhoz, hogy a Bizottság pontos képet alkothasson magának az Egyezménynek az adott
országban való végrehajtásáról.
3. Az Egyezményben részes azon államok, amelyeknek elsõ jelentése teljes körû volt, a jelen cikk 1. bekezdésének b) pontja értelmében elõterjesztendõ további jelentéseikben nem kötelesek megismételni a
korábban közölt alapadatokat.
4. A Bizottság az Egyezményben részes államoktól kiegészítõ felvilágosításokat kérhet az Egyezmény
végrehajtásával kapcsolatban.
5. A Bizottság tevékenységérõl a Gazdasági és Szociális Tanács útján kétévenként jelentést terjeszt a
Közgyûlés elé.
6. Az Egyezményben részes államok jelentéseiket széles körben terjesztik saját országukban.
45. cikk
Az Egyezmény hatékony végrehajtásának elõmozdítása és az Egyezményben említett területen a nemzetközi együttmûködés elõsegítése céljából:
a) az Egyesült Nemzetek szakosított intézményei, az ENSZ Gyermekalapja és más szervei jogosultak
képviseltetni magukat az Egyezmény olyan rendelkezéseinek végrehajtásával kapcsolatos vizsgálatok során,
amelyek feladatkörükbe tartoznak. A Bizottság felhívhatja a szakosított intézményeket, az ENSZ
Gyermekalapját vagy bármely általa alkalmasnak tartott szervet, hogy szakmai véleményt adjanak az
Egyezmény végrehajtásáról a feladatkörükbe tartozó területeken. Felhívhatja a szakosított intézményeket,
hogy jelentést terjesszenek elé az Egyezmény végrehajtásáról a tevékenységi körükbe tartozó területeken;
b) a Bizottság, amennyiben szükségesnek tartja, megküldheti a szakosított intézményeknek, az ENSZ
Gyermekalapjának és az egyéb illetékes szerveknek az Egyezményben részes államok bármely olyan
jelentését, amelyben azok tanácsot vagy technikai segítséget kérnek, illetõleg jelzik, hogy, ilyenre szükségük
van; adott esetben mellékelheti az említett kéréssel vagy jelzéssel kapcsolatos észrevételeit és javaslatait;
c) a Bizottság ajánlhatja a Közgyûlésnek, kérje fel a Fõtitkárt a Bizottság számára a gyermek jogait érintõ
egyes sajátos kérdések tanulmányozására;
d) a Bizottság az Egyezmény 44. és 45. cikkének végrehajtása során beszerzett adatokon alapuló általános jellegû javaslatokat és ajánlásokat is tehet. Ezeket az általános jellegû javaslatokat megküldi minden
érdekelt részes államnak és felhívja rájuk a Közgyûlés figyelmét, adott esetben mellékelve hozzájuk az
Egyezményben részes államok észrevételeit.
III. RÉSZ
46. cikk
Az Egyezmény minden állam számára aláírásra nyitva áll.
47. cikk
Az Egyezményt meg kell erõsíteni. A megerõsítõ okiratokat az Egyesült Nemzetek Fõtitkáránál kell letétbe
helyezni.
48. cikk
Az Egyezményhez bármely állam csatlakozhat. A csatlakozási okiratokat az Egyesült Nemzetek
Fõtitkáránál kell letétbe helyezni.
49. cikk
1. Az Egyezmény a huszadik megerõsítõ vagy csatlakozási okiratnak az Egyesült Nemzetek Fõtitkáránál
való letétbe helyezését követõ harmincadik napon lép hatályba.
2. Annak az államnak a tekintetében, amely az Egyezményt a huszadik megerõsítõ vagy csatlakozási
okirat letétbe helyezése után erõsíti meg vagy csatlakozik ahhoz, az Egyezmény a megerõsítõ vagy
csatlakozási okirata letétbe helyezésétõl számított harmincadik napon lép hatályba.
50. cikk
1. Az Egyezményben részes bármely állam módosítást javasolhat és annak szövegét megküldheti az
Egyesült Nemzetek Fõtitkárának. Egyesült Nemzetek Fõtitkára ezután a módosító javaslatot eljuttatja az
Egyezményben részes államokhoz azzal a kéréssel, hogy közöljék vele, kívánják-e a részes államok
értekezletének összehívását a javaslat megtárgyalása és szavazásra bocsátása céljából. Amennyiben a
Fõtitkár e közlésének napjától számított négy hónapon belül a részes államok legalább egyharmada az
értekezlet összehívása mellett nyilatkozik, az Egyesült Nemzetek Fõtitkára az Egyesült Nemzetek égisze alatt
összehívja az értekezletet. Az értekezleten jelenlevõ és szavazó részes államok többsége által elfogadott
módosítást jóváhagyásra az Egyesült Nemzetek Közgyûlése elé kell terjeszteni.
2. A jelen cikk 1. bekezdésének rendelkezései szerint elfogadott bármely módosítás akkor lép hatályba, ha
azt a Közgyûlés jóváhagyta, és a részes államok kétharmados többsége elfogadta.
3. A hatályba lépett módosítás az azt elfogadó részes államokat kötelezi, a többi részes államot továbbra
is az Egyezmény rendelkezései, valamint az általuk korábban elfogadott módosítások kötelezik.
51. cikk
1. Az Egyesült Nemzetek Fõtitkára veszi át és küldi meg valamennyi államnak azoknak a fenntartásoknak
a szövegét, amelyekkel valamely állam a megerõsítéskor vagy csatlakozáskor él.
2. Az Egyezmény tárgyával és céljával összeegyeztethetetlen fenntartás nem fogadható el.
3. A fenntartás bármikor visszavonható az Egyesült Nemzetek Fõtitkárához intézett közléssel; a Fõtitkár
ezt az Egyezményben részes valamennyi állam tudormására hozza. A közlés a Fõtitkár által való átvételének
napján válik hatályossá.
52. cikk
Az Egyezményt bármely részes állam felmondhatja az Egyesült Nemzetek Fõtitkárához intézett írásbeli
közléssel. A felmondás a róla szóló közlésnek a Fõtitkár által való átvételét követõ egy év elteltével lép
hatályba.
53. cikk
Az Egyezmény letéteményese az Egyesült Nemzetek Fõtitkára.
54. cikk
Az Egyezmény eredeti példányát, amelynek arab, kínai, angol, francia, orosz és spanyol szövege egyaránt
hiteles, az Egyesült Nemzetek Fõtitkáránál helyezik letétbe. Ennek hiteléül a kormányaik által kellõ
felhatalmazással ellátott alulírott meghatalmazottak az Egyezményt aláírták.